ATDR

SajatosEnaplo


Részletes kereső

Magyarorszag.hu

Kozadat.hu

Csatlakozás az Európai Atomenergia Közösséghez

2004.04.29


2004. május elsejétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává válik. A Csatlakozási Szerződés értelmében ezzel tagja lesz az Európai Atomenergia Közösségnek, az Euratomnak is. Az Euratom tagja az Európai Unió mind a 25 tagállama, függetlenül attól, hogy van-e atomerőműve. Az Euratom tagság több területen is változásokat jelent majd mind az OAH, mind az engedélyesek számára. A legjelentősebb változás talán a biztosítéki rendszert érinti. Az Euratom Szerződés a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) biztosítéki rendszerénél jóval régebben jött létre, és előírja, hogy az EU Bizottság köteles meggyőződni arról, hogy a tagországokban a nukleáris anyagokat kizárólag az előírt célokra használják fel. Ebből a kötelezettségből fakad, hogy miután az Euratom tagállamok a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására a NAÜ-vel biztosítéki egyezményt kötöttek, az EU Bizottsága közvetlen hatáskörrel rendelkezik minden tagállamban e kötelezettségek betartatására. A Bizottság tehát a nukleáris anyagok békés célú alkalmazásának ellenőrzése terén lényegében nemzeti hatósági jogkörökkel rendelkezik: a létesítmények részére kötelezettségeket írhat elő, helyszíni ellenőrzéseket tarthat és szankciókat alkalmazhat. Május elsejétől ezért a magyar nukleáris létesítményeknek jelentéseiket közvetlenül a luxemburgi székhelyű biztosítéki irodának is meg kell majd küldeniük, és a jövőben a NAÜ ellenőrzései mellett az Euratom rendszeres ellenőrzéseivel is számolniuk kell. Másik fontos változás, hogy az Euratom Szerződéssel létrehozott Euratom Ellátási Ügynökségnek (ESA) elővételi joga van minden, az Unió területén kitermelt uránércre, előállított alapüzemanyagra és különleges hasadóanyagra, valamint kizárólagos joggal rendelkezik a nukleáris üzemanyag-beszerzési szerződések megkötésére. Az ESA ezen jogosultságait a valóságban csupán formálisan gyakorolja. A magyar létesítmények jelenleg érvényes üzemanyag-beszerzési szerződéseit azonban már a csatlakozást megelőzően az ESA-nak be kellett nyújtani, a jövőben pedig ilyen beszerzési szerződések csak az ESA jóváhagyásával köthetők majd. A csatlakozási folyamatot a nukleáris biztonság más területein megkönnyítette, hogy Magyarország részese az atomenergia biztonságos alkalmazásának szabályozására létrejött átfogó nemzetközi megállapodásoknak. A nemzetközi egyezmények és a NAÜ keretében kidolgozott biztonsági ajánlások meghatározó szerepet töltenek be az Európai Unió országainak szabályozásában és a hazai jogszabályokban. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítésének fontos lépése volt a sugárvédelem területén alkalmazott közösségi jogszabályokat illető jogharmonizáció. A csatlakozási tárgyalások eredményeként egyértelművé vált, hogy Magyarország nem kér átmeneti mentességet az atomenergia alkalmazásának biztonságával összefüggő témakörben. A jogharmonizációs folyamat 2002. végére befejeződött. A 2003 és 2004 májusa közötti, úgynevezett “átmeneti (interim)” időszakban a magyar szakértők – a többi csatlakozó országgal együtt – aktív megfigyelőként vettek részt az Európai Unió minden bizottságának és munkacsoportjának munkájában. E szerint véleményüket figyelembe veszik, de szavazati joguk csak a csatlakozás után lesz. Nukleáris területen a legfontosabb döntés-előkészítő munkacsoport a Tanács mellett működő Nukleáris Kérdések Munkacsoportja (Working Party on Atomic Questions). Az Unió jelenlegi kibővítését tekintve különösen fontos, hogy a most tagállammá váló tíz országból ötnek van atomerőműve – 19 jelenleg is működő blokkal. (Ezek közül 18 blokk szovjet tervezésű.) Az EU nukleáris szakértőinek elemzései azonosították a közeljövőben leállítandó reaktorokat, melyek a gazdaságilag még elfogadható költségek mellett sem alakíthatók át úgy, hogy megfeleljenek a biztonsági követelményeknek. Ezért az Európai Unió négy atomerőművi blokk bezárását szorgalmazza: Szlovákiában a Bohunice atomerőmű első két blokkját, Litvániában az ignalinai erőmű mindkét blokkját. (A későbbi bővítéskor belépő Bulgáriában pedig a Kozloduj atomerőmű első négy blokkját kell öt-hat éven belül leállítani.) Az egységes közösségi szabályozás hiánya, valamint az ezt megerősítő – az Eurobarométer által végzett – közvéleménykutatás eredményei arra késztették a Tanácsot, hogy a Bizottsággal közösen azt javasolja, hogy az Euratom Szerződés keretei között kapjon helyet egy nukleáris biztonsági intézkedéscsomag, az úgynevezett Nukleáris Csomag. Ez 2003 tavaszától kiemelt témája volt a munkacsoportnak, és két Tanácsi (Euratom) irányelv-javaslatot tartalmazott. Az egyik javaslat a nukleáris létesítmények biztonságával kapcsolatos alapvető kötelezettségekkel és általános elvekkel foglalkozott, a másik pedig a kiégett nukleáris fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezelésével. A tagállamok között a két EU szintű jogszabály típusát illetően két, egymástól eltérő álláspont alakult ki: a kötelező, illetve a nem kötelező forma. (Az eredetileg a Bizottság által javasolt tanácsi irányelv minden tagállamra nézve kötelező, míg az alternatív javaslatban előterjesztett tanácsi határozat nem.) A nem kötelező formát közös javaslatban támogatták az Egyesült Királyság, Svédország, Finnország és később Németország képviselői. (A vita valószínűleg nem zárul le a kibővítésig, így a huszonötök már közösen dönthetnek a csomag sorsáról.) A munkacsoport 2003. szeptember 24-i ülésén – magyar kezdeményezésre – az OAH főigazgatója tájékoztatót tartott Magyarország nukleáris biztonságának helyzetéről, valamint ismertette az április 11-én bekövetkezett paksi üzemzavar előzményeit, eseményeit és a várható fejleményeket. A jelenlevők pozitívan fogadták a tájékoztatót, és megemlítették a Bizottság novemberi Monitoring jelentésében is. A jelentés nukleáris vonatkozásban Magyarországról nem említ negatívumokat. Lengyel Zoltán és Pető Ákos OAH főosztályvezetők



Facebook megosztás