ATDR

SajatosEnaplo


Részletes kereső

Magyarorszag.hu

Kormany.hu

Kozadat.hu

Egy évvel a Fukushima Dai-ichi atomerőmű balesete után

2012.03.12

Egy év telt el a japán Fukushima Dai-ichi atomerőmű súlyos nukleáris balesete óta. Értjük-e már, hogy mi történt? Milyen következtetések vonhatók már le a balesetből? Mi most a helyzet? Az alábbi összefoglaló ezekre a kérdésekre kísérel meg választ adni. 2011. március 11-én a 9-es magnitúdó erősségű Tohoku földrengés és az általa keltett szökőár (cunami) tizenötezernél is több áldozatot követelt, és hatalmas anyagi károkat okozott Japánban. A napokban kerültek nyilvánosságra az első számszerűsített információk, hogy mit is jelentett ez a katasztrófa a japán gazdaságnak. A becslések szerint a költségek 500 milliárd dollár összegnél tartanak. Az elhárítás közvetlen költségein túl olyan tételek is terhelik a számlát, mint a leállított atomerőművek miatti termeléskiesés pótlása, amely energiahordozó importra kényszeríti az országot. Az 54 atomerőművi blokkból jelenleg 2 van üzemben, a többi esetében el kell végezni a természeti hatásokkal szembeni ellenálló képességet igazoló biztonsági felülvizsgálatot és utána folyamodhatnak üzemelési engedélyért. Ha a reaktorok nem indulnának újra, akkor ez további évi 35-40 milliárd dollár többletköltséget jelentene a szigetországnak. Ezért is fontos Japánban is minél előbb levonni a következtetéseket, és végrehajtani az atomerőművek biztonsági érdekében szükséges további intézkedéseket. Az atomerőműveket üzemeltető országokban világszerte hasonló vizsgálatokat végeznek. tovább


Mi történt? A Fukushima Dai-ichi atomerőműben történteket korábban ezen a honlapon is összefoglaltuk már, azóta több magyar és idegen nyelvű jelentés is napvilágot látott a témában: Magyar nyelven: A fukusimai atomerőmű balesete egy év távlatából (http://www.reak.bme.hu/munkatarsak/dr_aszodi_attila/japan_foeldrenges.html) Angolul: One Year On - The Fukushima Nuclear Accident and Its Aftermath (http://iaea.org/newscenter/news/2012/fukushima1yearon.html) Fukushima - One Year (http://www.world-nuclear.org/fukushima/) Interim Report of Fukushima Nuclear Accidents Investigation Committee (http://www.tepco.co.jp/en/press/corp-com/release/11120205-e.html) Az összefoglalók részletessége fokozatosan bővül, de a leglényegesebb információkat illetően egyetlen fontos ténnyel tudjuk bővíteni a leírásokat. Az elmúlt hónapokban elfogadottá vált az a feltételezés, hogy az 1. blokk esetében az olvadt üzemanyag a reaktortartályt is kilyukasztotta, és a zárt konténment épületbe került ki, ahol a vastag betonalapzat tartotta vissza a további terjedéstől. A 2. és 3. blokkok esetében az olvadt üzemanyagot a feltételezés szerint sikerült a reaktortartályban tartani (a 4. reaktorban a balesetkor nem volt üzemanyag). Milyen következtetések vonhatók le a balesetből? A nukleáris biztonsági tanulságok levonása érdekében rendkívül fontos, hogy tisztán lássuk, mi okozta a problémát. Az eddig elvégzett japán és nemzetközi felülvizsgálatok alapján leszögezhető, hogy a baleset nem kérdőjelezte meg a nukleáris biztonság alapelveit, hanem ezek nem megfelelő figyelembe vétele vezetett a súlyos balesethez. Lényeges, hogy az értékelések szerint a földrengés okozta károkat a rengés centrumához legközelebbi reaktorok is kivétel nélkül kibírták. Az erre a célra tervezett intézkedések egészen a cunami megérkezéséig az elvártnak megfelelően működtek, és a feltárt információk szerint súlyosabb következmények nélkül átvészelték volna a reaktorok az eseményeket. Azokat a reaktorokat, amelyeket a tervezési alapjuknál nagyobb szökőár sújtott, csak nagy nehézségek árán sikerült stabilizálni, a Fukushima Dai-ichi telephely esetén pedig egyáltalán nem sikerül úrrá lenni a helyzeten. Itt tervezési hiányossággal állunk szemben, mert olyan esemény következett be, amelyre nem készítették fel a reaktorok biztonsági rendszereit: a cunami mechanikai hatása tönkretette az óceán felőli hűtővíz ellátást biztosító rendszereket és az elárasztás megrongálta a biztonsági rendszerek villamos betáplálását és a vezérlését biztosító eszközöket. Az alábbiakban néhány lényeges következtetést emeltünk ki: A Fukushima Dai-ichi balesetéből adódik, hogy a kis valószínűségű eseményekre is minél inkább ki kell terjeszteni az atomerőművek tervezési alapját, amihez a korábbiakhoz képest új értékelési módszerekre, kritériumokra, követelményekre is szükség van. Fontos tanulság az is, hogy az extrém természeti események az azonos telephelyen működő reaktorokat egyidejűleg hozhatják olyan helyzetbe, amely túlmutat a tervezés során figyelembe vett feltételeken. Emiatt párhuzamosan kell elvégezni azokat a baleset-kezelési és baleset-elhárítási tevékenységeket, amelyekre ezidáig általában egyetlen blokk balesetének a figyelembevételével készültek az atomerőművek üzemeltetői. Szintén előtérbe került, hogy a reaktorok melletti pihentető medencékben tárolt, a reaktorokban kiégetett üzemanyag hosszú távú hűtésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni. A súlyos balesetek kezelése - főként a hidrogén robbanás megelőzése és az olvadt üzemanyag kezelése, hűthetősége - terén lehet számítani olyan új információkra, amelyek a megfelelő értékelések után alkalmazhatók lehetnek a súlyos baleseti stratégiák, intézkedések tervezésekor, felülvizsgálatakor. A földrengés és szökőár által sújtott országban számos tanulságot lehet levonni az atomerőműveken kívüli veszélyhelyzet elhárítása kapcsán is. Annak ellenére, hogy a lakosság jelentősebb besugárzását hatékony óvintézkedésekkel sikerült elkerülni, a kommunikációs és intézkedésláncok esetén több anomáliáról számoltak be a felülvizsgálatok, amelyek nemcsak nukleáris, hanem egyéb katasztrófák esetén is hasznosítható tapasztalatok levonására adnak lehetőséget. Mivel az ilyen helyzetekben általában egyedi, nem megszokott körülmények között kell a hatóságoknak, a lakosságnak és az atomerőművek üzemeltetőinek együttműködniük, különösen fontos, hogy a körültekintő tervezéshez és a tervezett intézkedések, kapcsolatok, rendszerek begyakorlott alkalmazásához konkrét tanulságokat vonjanak le a visszatekintő elemzésekből. Ilyen tanulságokkal szolgál a sajtóközlemények késlekedett kiadása és nem megfelelő szövegezése, az elhárító szervezetek, valamint a döntés-előkészítők, a döntéshozók és a végrehajtók közötti kommunikáció hiányosságai. Kiemelkedően fontos az elhárításra tervezett létesítmények, kommunikációs és egyéb eszközök felkészítettsége a földrengés és a sugárzás okozta körülményekre. A fentiek tükrében nem lenne indokolt a világszerte üzemelő többi atomerőmű biztonsági megítélésének megváltoztatása. Mégis: a baleset olyan sérülékenységre, hiányosságokra mutatott rá, ami szükségessé teszi, hogy a világon minden egyes atomreaktor esetén ismételten végiggondolják a nukleáris biztonsági alapelvek teljesülését, felülvizsgálják a tervezéskor figyelembe vett feltételezéseket és a fukushimai baleset során megismert eseményekkel, információkkal újraértékeljék a nukleáris reaktorok biztonságát. Ez a tevékenység valamilyen formában gyakorlatilag a világ összes atomerőművénél megkezdődött. Az Európai Unió stressz teszt néven kezdeményezett egységes szempontú célzott biztonsági felülvizsgálatot az EU atomerőműveiben. Ebben Magyarország is sikerrel részt vesz, az eddigi eredményekről a korábbiakban számoltunk be honlapunkon. A felülvizsgálatok eredménye alapján olyan intézkedések hozhatók, amelyek egyrészt orvosolhatják a feltárt hiányosságokat, másrészt tovább növelhetik a reaktorok biztonsági tartalékait, ellenálló képességét olyan extrém eseményekkel szemben is, amelyekre a kis valószínűség okán korábban nem volt követelmény felkészülniük. Mit okozott és mit nem okozott Fukushima? A tanulságok értékeléséhez, a tisztánlátáshoz elemi szempont, hogy a valódi okokat és következményeket tárjuk fel. Miközben ez a munka zajlik, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy a nukleáris baleset kiváltó okaként történt egy jelentős földrengés (a világ nyilvántartott negyedik legerősebb földmozgása) és egy évszázadok óta nem tapasztalt mértékű cunami. Ezeket természetesen nem a nukleáris baleset váltotta ki, mégis írott termékekben jelenik meg a „fukushimai földrengés” vagy a „fukushimai szökőár” kifejezés. Ez nehezíti a szakemberek dolgát, amikor a valóban fontos tényekre próbálják irányítani a figyelmet. Azt is le kell szögezni, hogy a kettős természeti katasztrófa több mint 15000 ember halálát okozta, míg a nukleáris baleset közvetlenül egyét sem. Természetesen a baleset jelentősége, az általa okozott kár és a kimenekítés hatása az emberi sorsokra nem alábecsülendő. Sajnos éppen a közelmúltban találtak még holtesteket a kimenekített övezetben, akiket nem evakuáltak a többiekkel együtt. Öreg, mozgásképtelen vagy nehezen mozgó emberek, akik tartózkodási helye nem volt megközelíthető, ők maguk nem tudtak jelet adni magukról. Ők éhen és szomjan haltak. Az egyéves évfordulón értük és a katasztrófában elhunyt többi áldozat és károsult, valamint az elhárításban hősiesen helyt álló emberek előtt is fejet hajtunk. A baleset miatti sugárzás hatásait és a sugárterhelést elszenvedett embereket nyomon követik, és ez így lesz még bizonyára évtizedekig. De jelenleg is tehetők már megalapozott kijelentések a környezeti hatásokkal és következményekkel kapcsolatban. A legújabb, de még mindig nem véglegesen elfogadott adatok szerint a balesetben legkevesebb 40 ezer terabecquerel cézium került a levegőbe, ami körülbelül az ötöde annak a mennyiségnek, amely a csernobili atomkatasztrófa idején szabadult ki. Korábban a japán szakértők ennek felére becsülték a cézium kibocsátást. A jódkibocsátás értékelése is hasonló mértékben változik, de annak nincs jelentősége a hosszú távú következményekre, mivel az egészségügyi hatás szempontjából leglényegesebb jódizotóp 8 napos felezési idővel néhány hónap alatt lebomlott. A baleset környezeti következményeinek részletes angol nyelvű, legutóbb március 8-án frissített elemzése a Japán Atomipari Fórum oldalán olvasható (link: http://www.jaif.or.jp/english/news_images/pdf/ENGNEWS01_1331197365P.pdf). A baleset után maradó környezeti lerakódást mérhető mennyiségben gyakorlatilag a cézium izotópjai okozzák. A meghatározó a cézium-137 izotóp, amely kb. 30 éves felezési ideje azt jelenti, hogy intézkedés (pl. talajcsere vagy szennyezés-mentesítés) nélkül a szennyeződés hosszú időtávon fennmarad. A becslések szerint évi legalább 10 mSv (a magyarországi természetes háttérsugárzásból eredő évi dózis kb. 3 mSv) többletdózist okozó, 600 kBq/m2-nél nagyobb koncentráció mintegy 900 km2 területet érint. Ezen a területet hosszú időn keresztül nem fogják tudni visszaadni a normál felhasználásra, bár ennek ellentmondó ambiciózus japán tervek is napvilágot láttak. A tengerbe került aktivitás felhígult, ma már nem mérhető mértékű. Az élelmiszerekben, köztük a tenger gyümölcseiben a cézium jelenlétét továbbra is figyelik és a korlátokat szigorúan betartják. Az emberek által elszenvedett dózisok vizsgálata szempontjából két részre bontják az érintetteket. Egyrészt az elhárításban közreműködőket ért sugárdózist értékelik, másrészt a lakosság egyéb tagjainak terhelését. A még nem végleges eredmények szerint a lakosság tagjai esetén nagyon hatékonyan sikerült az óvintézkedéseket végrehajtani. Az érintettek túlnyomó többsége kevesebb, mint 1 mSv besugárzást kapott a balesetből. Néhány ezren kaptak 1-10 mSv közötti, és kevesebb, mint 100 ember kapott 10-23 mSv közötti dózist. Ezen dózisoknak egészségügyi hatásuk nincs vagy minimális, a rákkockázathoz való hozzájárulásuk gyakorlatilag értékelhetetlenül csekély. A szigorúan monitorozott veszélyhelyzeti elhárítók esetében nem tapasztalták akut sugárbetegség kialakulását. Az elhárítás érdekében a nemzetközi normákkal összhangban megemelték a veszélyhelyzetben megengedett sugárdózis értékét 250 mSv/év értékre (100 mSv/év értékről). Ennél nagyobb dózist a több ezer elhárító közül hat dolgozó kapott. Az ilyen mértékű dózis azt jelenti, hogy hátralévő életükben a rák kialakulásának kockázata néhány százalékkal (statisztikai szempontból 100 mSv-enként 1%-kal) megemelkedik. A jelenlegi helyzet A reaktorok 2011 decemberére elérték a lehűtött, azaz a környezeti hőmérsékleti és nyomás viszonyokhoz közeli állapotot. Stabil (megfelelő tömegáramú és tartalékokkal rendelkező) hűtésük megoldott. Ugyanez igaz a pihentető medencékre is. Az 1. blokk ideiglenes védőépületet is kapott. A nagy sugárzási terű helyekre robotokkal hatolnak be, a konténment épületeket egyelőre még nem nyitották meg. Robotokat alkalmaztak egyes helyeken a törmelék eltávolítására is. Nagy kihívást jelent továbbra is a szennyezett vizek megtisztítása és tengerbe jutásának megakadályozása, valamint az elhárítás során keletkező kicsit szennyezett, de nagy mennyiségű hulladék kezelése és elhelyezése. A Tepco megkezdte a felkészülést a reaktorok leszerelésére, amelynek első fő lépése az üzemanyag kiemelése lesz, amely várhatóan két év múlva kezdhető meg a pihentető medencékből és 10 év múlva a reaktorokból. Látható, hogy évtizedekig tartó tevékenységről van szó. A nemzetközi és hazai szakmai szervezetek, közöttük az Országos Atomenergia Hivatal továbbra is nyomon követi az eseményeket, részt vesz a tapasztalatok nemzetközi értékelésében és mind saját tevékenységében, mind az atomenergia felügyelt alkalmazásai esetén törekszik ezek hasznosítására, ezáltal a nukleáris és sugárbiztonság jobbítására.



Facebook megosztás