Döntés előtt az ITER helyszínének kijelölése

Franciaországban vagy Japánban kívánják nemzetközi összefogással megépíteni a szabályozott atommag-fúzió megvalósításának tanulmányozására alkalmas kísérleti reaktort. A Föld energiaszükségletének biztosítására a szabályozott magfúzió a jövő nagy ígérete. Ehhez azonban még további jelentős kutatómunkára van szükség. Ezért 2014-ig egy nemzetközi összefogással üzemelő Nemzetközi Termonukleáris Kísérleti Reaktort [International Thermonuclear Reactor; ITER] kívánnak létrehozni. Az ITER latin szó is, jelentése "az út". A kísérleti reaktor felépítésének rendkívül nagy költségei miatt számos technikailag fejlett ország – az EU, Japán, Oroszország és az USA - közösen építenék meg a kísérleti reaktort, míg Kína és Dél-Korea különböző kutatási programokkal támogatja a kísérletet. A projekt integritásának fenntartása érdekében a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség koordináló szerepet vállalt a projektben. Erről a tevékenységéről a CTA-Newsletterben számol be rendszeresen (CTA-Coordinated Technical Activities). A projekt első tíz évére 4,6 milliárd euro-t irányoztak elő, míg a tervezett húszéves időtartamra becsült költségek elérhetik a 10 milliárd euro-t. Évek óta folyik a vita arról, hova építsék a reaktort. Jelenleg két helyszín között kell dönteni. Az EU jelöltje Cadarache Dél-Franciaországban, a másik jelölt Rokkasho Japánban. Mindkét helyen számos ismeret halmozódott fel az évtizedek során. A japán helyszínt ellenzők azonban a földrengés-veszélyre figyelmeztetnek. A 2014-ig felépülő ITER-t a nemzetközi közösség kísérleti célokra tervezi, nem áramtermelésre. Miután már a kísérleti berendezésben megvalósult a szabályozott magfúzió, a tapasztalatok birtokában később, előreláthatólag 2030-ban egy “demonstrációs fúziós erőmű” is épülhet. A magfúziós energiatermelés során az igen magas hőmérsékleten (100 millió ºC) a könnyű atommagok (a hidrogén izotópjai; a deutérium és a trícium) egyesülnek és közben jelentős energiamennyiség szabadul fel. A napban és a csillagokban is hasonló folyamat termel energiát. Nagy kérdés az, hogyan lehet a folyamatot úgy szabályozni, hogy ne olyan hirtelen menjen végbe, mint például a hidrogénbombában. (Kisebb berendezésben már sikerült igen rövid időre fúzió útján energiatöbbletet nyerni.) A fúziós energiatermelésnek számos előnye volna a hagyományos energiatermeléshez képest. Az “alapanyag” a hidrogén, izotópjai a trícium és a deutérium szinte korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, s a folyamat más módszerekhez viszonyítva lényegesen kisebb környezetszennyezéssel jár, mivel a keletkezett radioaktív anyagok gyorsan lebomlanak.