Chris Dijkens, független szakértővel, az EPREV-misszió vezetőjével az első héten szerzett tapasztalataikról beszélgettünk.
Először is szeretném megköszönni,
hogy elfogadta a felkérést az interjúra.
A csernobili és fukushimai
baleset után a világ szinte összes országában kiemelkedő jelentőségűvé
vált a nukleárisbaleset-elhárítás kérdése. Melyek ma a legfontosabb nukleárisbaleset-elhárítási
elvárások, amelyeket egy országnak teljesítenie kell?
Nincs a nukleárisbaleset-elhárításnak
olyan eleme, amely fontosabb lenne a többinél. Az egyes elemek összhangjának
van a legnagyobb jelentősége. Csernobil és Fukushima fontos tanulságokkal
szolgáltak; mindkét eset világosan megmutatta, milyen fontos, hogy minél
előbb, már a tervezés és a felkészülés során képesek legyünk előzetes
óvintézkedések megtételére. Az időben történő és hatékony baleset-elhárítást
elősegíti az az ugyancsak nagyon lényeges kritérium, hogy a veszélyhelyzeteket
kezelők munkájának összehangolása minden szinten megtörténjen.
Mind Ön, mind Rodrigo Salinas,
aki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részéről a csoportot koordinálja,
hangsúlyozta, hogy az EPREV-misszió nem ellenőrzés (audit), hanem szakértői
értékelés (peer review). A kettő között jelentős különbség van. Elmagyarázná
kicsit részletesebben, hogy milyen módszertant követtek?
Először is fontos kiemelni,
hogy az egyes országok a felelősek azért, hogy nukleárisbaleset-elhárítási
felkészültségüket időszakosan felülvizsgálják és értékeljék. Természetesen
jelentős különbség van az ellenőrzés és a szakértői értékelés között.
Míg az ellenőrzés során a valódi helyzetet a szigorú szabályokkal és előírásokkal
hasonlítják össze, az EPREV-hez hasonló szakértői értékelések azt vizsgálják,
hogy az illető ország nukleárisbaleset-elhárítási rendszere hogyan viszonyul
bizonyos, erre a területre vonatkozó nemzetközi biztonsági normákhoz. Azt
is felmérjük, hogy a házigazda ország milyen mértékben képes megfelelően
reagálni egy esetleges veszélyhelyzetre. Az EPREV-misszió az országban
meglévő adottságokat is figyelembe veszi és kiemeli a helyi gyakorlat
és szokások pozitív elemeit. Fontos megemlíteni, hogy az EPREV-misszió
nem előíró jellegű, nem mondja meg, mit hogyan kellene csinálni.
Módszertanunk szerint a házigazdát
önértékelés elvégzésére kérjük fel. Ez az önértékelés az adott ország véleményét
tükrözi ugyanazoknak a nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási normáknak
az alapján, amelyekkel az EPREV csapata is dolgozik. Az önértékelési jelentés
és a misszió rendelkezésére bocsátott egyéb háttérdokumentumok alapján
interjúkat készítünk a nukleárisbaleset-elhárításban kulcsszerepet játszó
szervezetek képviselőivel. Ezek után az EPREV-misszió minden eredményt
összehasonlít a nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási normákkal, valamint
tovább elemzi őket. Az elemzés eredményeit végül „ajánlások, javaslatok
és jó gyakorlatok” formájában fogalmazzuk meg.
Az EPREV-misszió két hete
nagyon intenzív munkával telik, máris nagyon sok feladatot elvégeztek,
de még több hátra van. A misszió menetrendje szerint mi az, amivel már
készen vannak, és mik azok a teendők, amelyek a második hétre maradnak?
Hát igen, az elmúlt hét sok munkával telt.
Viszont az OAH által kiválóan megszervezett interjúknak és az összes érintett
szervezet rendkívül nyitott és konstruktív hozzáállásának köszönhetően
nagyon hatékonyan tudtunk dolgozni. Az interjúk nagy részét már megtartottuk,
most a jelentés tervezetét véglegesítjük, hogy a magyar intézmények is
át tudják tekinteni és véleményezni. Lehet, hogy a véleményezés során felmerülő
kérdéseket tisztázó további interjúkra is szükség lesz. Mindezek után véglegesítjük
majd a jelentést és átadjuk minden részt vevő szervezetnek.
Az interjút Körmendi Gábor,
az OAH tájékoztatási felelőse készítette.