Interjú Chris Dijkens EPREV-misszóvezetővel

Először is szeretném megköszönni, hogy elfogadta a felkérést az interjúra.

A csernobili és fukushimai baleset után a világ szinte összes országában kiemelkedő jelentőségűvé vált a nukleárisbaleset-elhárítás kérdése. Melyek ma a legfontosabb nukleárisbaleset-elhárítási elvárások, amelyeket egy országnak teljesítenie kell?

Nincs a nukleárisbaleset-elhárításnak olyan eleme, amely fontosabb lenne a többinél. Az egyes elemek összhangjának van a legnagyobb jelentősége. Csernobil és Fukushima fontos tanulságokkal szolgáltak; mindkét eset világosan megmutatta, milyen fontos, hogy minél előbb, már a tervezés és a felkészülés során képesek legyünk előzetes óvintézkedések megtételére. Az időben történő és hatékony baleset-elhárítást elősegíti az az ugyancsak nagyon lényeges kritérium, hogy a veszélyhelyzeteket kezelők munkájának összehangolása minden szinten megtörténjen.

Mind Ön, mind Rodrigo Salinas, aki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség részéről a csoportot koordinálja, hangsúlyozta, hogy az EPREV-misszió nem ellenőrzés (audit), hanem szakértői értékelés (peer review). A kettő között jelentős különbség van. Elmagyarázná kicsit részletesebben, hogy milyen módszertant követtek?

Először is fontos kiemelni, hogy az egyes országok a felelősek azért, hogy nukleárisbaleset-elhárítási felkészültségüket időszakosan felülvizsgálják és értékeljék. Természetesen jelentős különbség van az ellenőrzés és a szakértői értékelés között. Míg az ellenőrzés során a valódi helyzetet a szigorú szabályokkal és előírásokkal hasonlítják össze, az EPREV-hez hasonló szakértői értékelések azt vizsgálják, hogy az illető ország nukleárisbaleset-elhárítási rendszere hogyan viszonyul bizonyos, erre a területre vonatkozó nemzetközi biztonsági normákhoz. Azt is felmérjük, hogy a házigazda ország milyen mértékben képes megfelelően reagálni egy esetleges veszélyhelyzetre. Az EPREV-misszió az országban meglévő adottságokat is figyelembe veszi és kiemeli a helyi gyakorlat és szokások pozitív elemeit. Fontos megemlíteni, hogy az EPREV-misszió nem előíró jellegű, nem mondja meg, mit hogyan kellene csinálni.

Módszertanunk szerint a házigazdát önértékelés elvégzésére kérjük fel. Ez az önértékelés az adott ország véleményét tükrözi ugyanazoknak a nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási normáknak az alapján, amelyekkel az EPREV csapata is dolgozik. Az önértékelési jelentés és a misszió rendelkezésére bocsátott egyéb háttérdokumentumok alapján interjúkat készítünk a nukleárisbaleset-elhárításban kulcsszerepet játszó szervezetek képviselőivel. Ezek után az EPREV-misszió minden eredményt összehasonlít a nemzetközi nukleárisbaleset-elhárítási normákkal, valamint tovább elemzi őket. Az elemzés eredményeit végül „ajánlások, javaslatok és jó gyakorlatok” formájában fogalmazzuk meg.

Az EPREV-misszió két hete nagyon intenzív munkával telik, máris nagyon sok feladatot elvégeztek, de még több hátra van. A misszió menetrendje szerint mi az, amivel már készen vannak, és mik azok a teendők, amelyek a második hétre maradnak?

Hát igen, az elmúlt hét sok munkával telt. Viszont az OAH által kiválóan megszervezett interjúknak és az összes érintett szervezet rendkívül nyitott és konstruktív hozzáállásának köszönhetően nagyon hatékonyan tudtunk dolgozni. Az interjúk nagy részét már megtartottuk, most a jelentés tervezetét véglegesítjük, hogy a magyar intézmények is át tudják tekinteni és véleményezni. Lehet, hogy a véleményezés során felmerülő kérdéseket tisztázó további interjúkra is szükség lesz. Mindezek után véglegesítjük majd a jelentést és átadjuk minden részt vevő szervezetnek.

Az interjút Körmendi Gábor, az OAH tájékoztatási felelőse készítette.